Végrendelet

A vers két magyar forditásban létezik:

    Weöres Sándor oroszból készült nyersforditása
        (ez az ismertebb változat)
     Csala Károly ukrán eredetibol készült, új fordítása

   Az ukrán eredeti vers

Tarasz Sevcsenko: Végrendelet
Weöres Sándor forditásában

Ha meghalok: tágas mezőn
vessétek az ágyam,
egy kurgánnak magasában,
édes Ukrajnámban,
hol a füves messzeséget
véges-végig látom
és hallgatom, hogy a Dnyeper
mint zúg a lapályon.

Ha majd hallom: hogy özönöl
az ellenség vére,
ha majd ömlik Ukrajnából
a tenger kékjébe -
akkor fel az égig szállok
s a küszöbig ott fent,
hálát adni. Hanem addig
nem ismerek istent.

Keljetek fel, zúzzátok szét
valamennyi láncot,
zsarnok-vérrel öntözzétek
a szent szabadságot.
S akkor majd a nagy családban,
csendes szóval hordozzátok
szabad, új családban
nevem a hazában.

December 25. Perejaszlav

Tarasz Sevcsenko: Végrendelet
Csala Károly forditásában

Ha meghalok, holttetemem
tágas mező födje,
Künn a sztyeppén temessetek
Édes ukrán földbe.
Hogy hantom a messzi síkot
S Dnyeper martját lássa,
Hallván hallja, mint morajlik,
Zúg zajgó futása.
Mint viszi el Ukrajnából
Kék tenger vizébe
Ellenségünk vörös vérét...
Szállok akkor égbe,
Magához az Úrhoz, hagyván
Rónát, bércet itt lent,
Imádni ot... ámde addig
Nem ismerek istent.
Temessetek, s aztán talpra:
Láncot törni össze,
Szabadságtok ellenségnek
Rút vére öntözze.
S rólam is a nagy családban,
Az újban, szabadban,
Emlékezzetek meg néha
Nyájas, halk szavakkal.

Perejaszlav, 1845. december 25-én