Ukrajna - MA

1990-ben az első Ukrán Parlament kikiáltotta a független Ukrán államot. 1991-ben megválasztották Ukrajna első elnökét: Leonid Kravchuk-ot és ezek után az Egyesült Államok elismerte az új ukrán államot.

   Az elszakadásnak nagy ára volt: a semmiből kellett létrehozni egy muködő piacgazdaságot. 1992-ben és '93-ban számos piac-orientált reformot vezettek be.  A társadalmi zavargásoktól félve ugyanakkor nem merték szabadjára engedni a piacot, hanem megpróbálták adminisztrativ tervekkel szabályozni az átmenetet. Ennek eredménye a gyártás drasztikus csökkenése lett számos ipari szektorban, egyre gyorsabb ütemű infláció, privatizációs anomáliák és általános gazdasági összeomlás. A helyzetet súlyosbította a szovjet piacok elvesztése, az állandó politikai zurzavarok és az árnyékgazdaság (feketegazdaság) virágzása. Mivel a feketegazdaságban dolgozók nem fizettek adót, az ukrán kormánynak nem volt pénze a gazdasági reformok végigvitelére. 1996-ban bevezették az új ukrán nemzeti valutát, a "hrivnyát", amely valamelyest javított az inflációs rátán (1993-ban az inflációs ráta 10.000 százalékos, 1995-ben 380 százalékos, mig 1996-ban már "csak" 39 százalékos volt.)

    A vállalatokat néha egészen eredeti módon próbálták adófizetésre bírni. Tavaly például  a miniszterelnök 1500 vezető beosztású üzletembert behivatott katonai szolgálatra, egy Kijevtol 50 km-re található katonai táborba. Az üzletembereknek eloadásokat tartottak és filmeket mutattak különféle természeti katasztrófákról, valamint alaki gyakorlatokat és polgárvédelm feladatokat végeztettek velük mindaddig, amig azok végül még adót fizetni is hajlandók voltak, hogy hazakerülhessenek :)) Máskor egész egyszerüen elvették a céges kocsikat az adót nem fizető vállalatoktól - a tartozás fejében.

    Az orosz és ukrán kormány között a legnagyobb feszültséget a Krím-félsziget kérdése okozta. A félsziget orosz terület volt egészen 1954-ig, amikor egy politikai döntés után (Hruscsov) az Ukrán SzSzK-hoz került. A független Ukrajna megalakulása után 1992-ben a Krím-félsziget szeparatistái kikiáltották Krímea függetlenségét. Ugyanabban a hónapban az Oroszországi Parlament kimondta, hogy a Krím-félsziget '54-es átadása semmis. Így Oroszországnak mostmár jogi alapja is volt arra, hogy visszakövetelje a Krím-félsziget legfontosabb pontját: Szevasztopol kikötőjét, az ott állomásozó 350 hajóból álló Fekete-tengeri Flottával együtt. Mivel erre Ukrajna nem volt hajlandó, az orosz kormány megnehezítette az orosz gáz és kőolaj eljutását Ukrajnába, valamint a politikai és katonai integrációt a FÁK-on belül. Azon a télen csak annyi energia volt, hogy a legnagyobb gyárak ne álljanak le, fűtésre már nem jutott. A lakosság kivágta a parkok fáit, a kiserdőket és minden éghetőt eltüzelt. A kemény hideg, a fűtés hiánya és az életszinvonal drasztikus csökkenése inditotta el Kelet-Ukrajna szénbányászainak sztrájk mozgalmát is, ami végül is rákényszeritette az ukrán politikusokat a legsúlyosabb kérdések tisztázására.

    Oroszország és Ukrajna miniszterelnöke 1997 májusában írta alá a Fekete-tengeri Flotta felosztására vonatkozó dokumentumot. Ennek értelmében Oroszország 20 évig béreli Szevastopol két öblét (a négyből), amely bérletet  késobb Ukrajna beleegyezése esetén meghosszabbíthatja. A bázisokon maximum 25.000 orosz katonai személyzet állomásozhat, legfeljebb 22 vadászrepülovel és 132 harci jármuvel. A bérelt területen nukleáris robbanófej nem tartható. Cserébe Oroszország 526.5 millió dollárt fizet készpénzben (!).

    Bár a 1998 végi orosz pénzügyi és gazdasági válság Ukrajna gazdaságát is megrendítette, az nem állt le.
A vezető iparágak között mindenképpen meg kell említeni a hatalmas vas-, olaj- és alumínium gyárakat. A hadiipar sem állt le: továbbra is Ukrajnában gyártják a T-80 UD harckkocsikat, valamint különféle vadászgép és rakéta alkatrészeket. Külön meg kell említeni a vodkagyártást - 1996 második félévében például 175 millió dollár tiszta haszonra tett szert az ukrán állam az alkohol exportból. (T-80 UD tankról két további link: /1/   /2/)